Papírképek tárolása

Azzal talán mindenki egyetért, hogy a kézzel fogható, előhívott fénykép az "igazi". Ebben nem is kell kompromisszumot kötni. A digitális képek, mint már ismertettem ugyanolyan formában előhívhatók, azonban vitathatatlan előny az, hogy a "negatív", vagyis az eredeti fájlok (amik lehetnek valóban "digitális negatívok") bitről bitre ugyanazok maradnak évek múltán is. Míg a fényképek óhatatlanul minőségromlásnak indulnak a környezeti behatások miatt (fény, hőmérséklet, páratartalom stb.) Bár ez ma már egyre kevésbé okoz ugyan gondot, a korszerű anyagok ugyanis a tesztek szerint évtizedekig őrzik a színhűséget. Így előfordulhat, hogy a szemünk az idő alatt többet fog romlani, mint a fényképeink.

Természetes használódás folyamata nem szüntethető meg csak lassítható, ezért a féltett képeimet nem hordom mindig magammal táskában, zsebben stb. Így próbálom megvédeni a fizikai behatásoktól gyűrődés, karcolódás, szakadás így nem fordulhat elő.

Féltve őrzött dédszüleim fotóját albumokban őrzöm., Papír írószer boltok nagy választékkal
kényeztetnek minket ezen a téren, mindenki meg tudja találni az alkalomhoz és a pénztárcájához
Illőt. Én az olyan fényképalbumokat részesítem előnyben, ami kemény borítóval rendelkezik, ez jobban megvédi képeinket, a belső fóliát mindig megnézem, hogyne legyen nagyon fényes, mert zavaró a képek nézegetésében. Napjainkban divattá vált fotókönyvet készíttetni, de ezt nem tartom pénztárcabarát megoldásnak

Az írott lemezek olvasásának problémája

Azonban tagadhatatlan, hogy a CD, DVD lemezek szintén károsodnak idővel, hiába a jobb lemezeken lévő felirat hogy 100-150 évig biztosan tárolja az adatot, ennek valószínűleg a fele sem igaz. (Egyébként is, ki tudja ezt ellenőrizni?

Saját tapasztalatom szerint már néhány év után problémássá válhat egy-egy CD olvasása, sok szobahőmérsékleten, dobozban tárolt TDK és Philips CD-lemezem már alig olvasható 5-6 év távlatából... Persze az írott lemezek minősége függ az írótól is, a rajta lévő firmware-től, az írás sebességétől (ill. az írás sebességéhez rendelt optimalizációtól, ún. írási stratégiától), valamint a visszaolvasás is problémás lehet egy másik típusú íróval a későbbiekben, tehát nem azt mondom hogy ezek a márkák megbízhatatlanok, mert lehet hogy csak egy hibás, vagy nem megfelelően megírt sorozat volt.
A másik probléma, ha nem is károsodik a lemez az évek/évtizedek során, hogy nem valószínű hogy 15-20 év múlva lesz mivel elolvasni. Ma ki tud még floppy lemezt olvasni a gépén, főleg ha a hajlékony és nagyobb 5.25"-os és nem a 3.5"-os lemezekről van szó? Hogy a 8 inch-es floppykról ne is beszéljünk...
A technológiai váltások és biztonsági okok miatt tehát rá vagyunk kényszerítve, hogy időről időre átírjuk, újraarchiváljuk fájljainkat, ráadásul a mind nagyobb tárolókapacitású médiák újracsoportosítást, katalogizálást igényelnek, ami már a 2.-ik generáció után problémás lehet és folyamatos munkát igényel. Én nem is ismerek embert, aki rendben tartaná az adatait (képeit), és időről időre archiválná őket.

A megoldás (?)

Látható, hogy mennyire sok problémával nézünk szemben. A megoldást senki sem tudja, így a saját megoldásrendszeremet ismertetem. Persze kérdés, hogy mindent szeretnénk-e olvasni 30 év múlva is, ezért el kell dönteni, melyek azok a fontos adatok, képek amiket szeretnénk tényleg megőrizni.
Először is, a kényelem és a tényleges megtekinthetőséget biztosítva az igazán fontos képeket előhívatom. Ezen felül átmásolom különböző digitális adathordozókra, feltöltöm ingyenes internetes képfeltöltő helyekre bízom benne, hogy valamelyik megoldás beválik a sok közül, kíváncsi vagyok ha 30 év múlva előveszek egy DVD lemezt meg leszek– e rajta az adatok,és lesz-e olyan lejátszó amivel ezeket meg tudom nézni.